My B.A.P Fanfic 2. Chapter 1
Chapter 1
(JiYo + JongUp (BAP))
JongUp
-Szóval? – Érdeklődtem, mire elröhögte magát. – De most komolyan
haver! Úgy megverünk, mint a sicc! Idol vagyok, Hyung!
-Mi meg táncosok. – Vágott egy grimaszt Min.
-Szerintem elég jók vagyunk. – Gondolkodott el JaeSeo. – De
benne vagyok. Fogadjunk! Felrakjuk a videókat egy közösségi oldalra, aztán
meglátjuk mi lesz.
-Kellene egy bíró is, nem? – Kérdezte JiYo. – Valaki olyan,
akit nem nagyon érdekel az egész, és egyikünk pártján sem nagyon áll.
-Igen. Az, jó lenne. Ha igazi versengést akarunk.
-Kell valami tét is! – Fintorgott JaeSeo. – Valami, amiért
érdemes harcolni.
-Aki nyer, az megkapja a másik tiszteletét. – Vonta meg a
vállát JiYo. – Ez nem olyan fontos. Itt a „Ki a Jobb?” kérdésre keresünk
választ.
-Oké, akkor nem kell. – Legyintett. – De egy bírót
szerváljunk valahonnan.
-És a feltételeket is meg kell beszélnünk. – Szólt közbe
Min.
-Igen… Várjatok, keresek valakit, aki elvállalja. – JaeSeo
eltűnt a tömegben, én meg JiYohoz fordultam.
-El sem hiszem, hogy Hyung képes volt belerángatni ebbe. –
Túrtam a hajamba, mire Jin elnevette magát.
-Ez van, ha a tánctudásoddal büszkélkedsz. Jó buli lesz,
hidd el! – Min először rám, aztán JiYora nézett, aztán újra rám.
-Ti együtt vagytok?
-NEM! – Feleltük elképedve, de totál egyszerre, mire Min
elnevette magát.
-Á, csak szeretné! – Legyintett Jin, mire játékosan meglegyintettem.
-Milyen a suli? – Érdeklődött Min JiYohoz fordulva.
-Kibírható. – Vont vállat. – Neked?
-Gyakornok vagyok. – Vigyorodott el a lány, mire Jin
mérgesen morgott.
-Persze. Már csak én vagyok aki bent döglik a suliban a hét
5 napján.
-Megjőőőttem! – Robbant be a társaságunkba JaeSeo, aztán a
háta mögé nézett, és motyogott valamit, amit én nem értettem, de a mellette
ácsorgó Min jót nevetett rajta. – Meghoztam a bírónkat. Csak… eltűnt? Nem, ott
van! Pilla! – Azzal újra eltűnt. A lányok kétrét görnyedtek a nevetéstől, és én
is elvigyorodtam. Pár perc múlva megérkezett JaeSeo, maga után húzva YoungJae
Hyungot.
-Hát te? – Próbálta visszafojtani a nevethetnékét Min.
-A drága barátaimmal jöttem. – Intett felénk mérgesen Hyung.
– Csak ők elhagytak az első adandó alkalommal, hogy kettesben élvezzék az
életet. – Morogta.
-Jó, jó le lettünk szidva, blablabla, de most már térjünk a
lényegre! – Fonta össze a karjait JiYo.
-Azért hívtunk ide… hatásszünet… - Legyezett a kezével Min.
- Hogy legyél a bíránk egy fogadásban.
-Egy hülye fogadás miatt kellett otthagynom egy jó csajt?
-Mi a neve? – Érdeklődött Jin, mint egy felsőbbrendű lény.
-LeeKhm… - Javította ki magát Hyung, aztán mérgesen Jinre
nézett. – Ha ilyen szemekkel nézel minden kimegy a fejemből.
-Oké. Addig, ameddig nem tudod a csaj nevét nekem ne gyere
azzal, hogy éppen a „világ legjobb nőjével akadtam össze, de te
félbeszakítottál” – Macskakörmözött a levegőbe JiYo.
-Jól van már. – Legyintett YoungJae. – Milyen fogadásban
kell bíráskodnom?
-Egy számra kell majd táncolnunk, Min és JaeSeo, meg mi
JiYoval.
-Igen. És melyik számra?
-Hát… - Néztem végig a társaságon. – Azt még nem
választottuk ki.
-Akkor mindjárt megoldjuk. – Előszedte a telefonját, és a
háta mögött ülő DJ-vel beszélt valamit, aztán visszafordult. – Ez lesz az! –
Bökött rá a képernyőre, aztán elkezdte lejátszani a számot, de a DJ úgy
üvöltette a zenéit, hogy nem hallottunk belőle semmit. – És mik a szabályok?
-Az arc nem látszódhat a videón. Feketében kell lenni, és
minden testrésznek takarva kell lennie. – Szögezte le Min.
-Oké.
-Olyan helyen kell felvenni, ahol nincs semmi a háttérben.
Nem lehet semmi benne a két táncoson kívül. A két videót ugyan arra az oldalra,
és ugyan akkor fogjuk felrakni, hasonló névvel. – Folytatta Jin.
-És titkos a fogadás, mindenki előtt. Csak mi öten tudhatunk
róla. – Rendelkezett JaeSeo.
-Akikre többen szavaznak az nyer. – Fejeztem be. – Hyung,
neked csak annyi a dolgod, hogy néha ellenőrzöl minket, és majd te rakod ki a
videókat.
-Oké. Akkor…?
-A videókat mondjuk…szeptember tizedikén, délben rakjuk majd
fel a netre. Addig dolgozhatunk rajta. 2,5 hónap elég lesz?
-Feltételek elfogadva! – Bólintott JaeSeo, aztán kezet
ráztunk. – Na, idolocska, most meglátjuk ki a jobb!
-Fogd már be! – Csapott az öccse vállára Min. – Most
tanulhatunk meg egy koreográfiát a többi mellé még pluszba. Kössz tesó, te vagy
a legjobb öccs a világon!
-Tudom! – Néztük egy darabig a tesó párbajt, aztán
hazaindultunk. Idegesen doboltam az ujjaimmal a kormányon, amikor rájöttem,
hogy JaeSeo csőbehúzott. A fenének provokálta ki ezt a párbajt!
-Nem kellett volna belemennem. – Morogtam. Jin fáradtan
felnézett a térképből, aztán a mögöttünk ülő, zenét hallgató YoungJaera nézett.
-Jó móka lesz. Jobbra.
-Nem, nem lesz az. Csak idegeskedek majd miatta.
-Nyugi már! Nem veszíthetsz semmit! És amúgy is mi vagyunk a
legjobb csapat! Nem fogunk veszíteni.
-Engem nem az érdekel, hogy nyerünk e vagy sem, bár JaeSeot
ismerve halálra cikiz majd ha ők nyernek…
-Legalább elfoglalod magad a per alatt, és nem amiatt
idegeskedsz.
-Jin, miért hagytad, hogy így elveszítsem a fejem?
-Tök vicces volt! Még sohasem láttalak veszekedni. –
Kuncogott fel. – Itt balra. – Emlékeztetett a térképet nézve.
-Nem akartam hogy ilyennek lássanak.
-Mindenkinek több arca van. A kövi lámpánál balra. Nem kell
ezen aggódnod. Összehozunk egy jó kis koreográfiát, aztán letaroljuk a
tesókákat, aztán ennyi. Nem hiszem, hogy lesz folytatása.
-Ki tudja? Itt kanyarodjak?
-Aha.
-Egyébként bármi lehet a vége.
-Ja, mondjuk YoungJae nyer. – Nevetett fel, aztán mindketten
a mögöttünk ülő srácot kezdtük el nézni. Miután kinevettük saját magunkat újra
elkomorodtam.
-Nem kellett volna felkapnom a vizet. – Parkoltam le JiYo
háza előtt. Jin kikapcsolta a biztonsági övét, aztán felém fordult.
-A tánc az életed! – Suttogta. – Ez csak egy baráti
összecsapás. Mi ez ahhoz képest, amikor gyakornok voltál, és azért hajtottál,
hogy bekerülhess egy bandába? Hogy te legyél a legjobb? Oppa, ez csak
szórakozás!
-Remélem igazad van. – Sóhajtottam.
-Miről sutyorgunk? – Érdeklődött YoungJae az ölések között
előrehajolva.
-Menj a francba! – Ugrott egy nagyot Jin. – Neked mindig a
frászt kell rám hozni?
-Álmos vagyok.
-Én meg egy angyalka. – Rajzolt a feje fölé glóriát JiYo. –
Menjünk! – Motyogta, aztán kiszálltunk a kocsiból, és felmentünk a lakásba.
Amióta itt lakunk nála minden szét van szórva, mindenhol a cuccaink vannak, bár
Jin próbál ránk hatni, hogy pakoljunk össze nem mindig sikerül. Mivel napközben
nem nagyon van itthon, ilyenkor miénk a ház. Sokszor unatkozunk ugyan, de
rengetegszer videojátékozunk, vagy elmegyünk futni… YoungJae eldőlt a kanapén,
és rögtön horkolni is kezdett. Jin megütögette egy párnával, mire Hyung felült,
aztán bement a hálószobába, és ott aludt el. Miután lefürödtünk egymás után
leültünk a kanapéra egy picit.
-Nem kell ám itt aludnod. – Ütögettem meg a kemény
szivacsot.
-Mindketten lelógtok róla! Nekem meg még hosszú is. És én
korábban kelek. – Hajtotta a vállamra a fejét. – Jó itt nekem.
-Te tudod.
-Igen. – Motyogta.
-Még mindig vannak rémálmaid? – Simogattam meg a haját.
-Aha. Néha.
-Majd figyelek.
-Aludj csak. Meg gondolkodj a koreográfián. A hétvégén
elkezdhetnénk. – Kezdte el csavargatni a karkötőmet.
-Rendben. Ha így akarod. – Hagytam rá.
-Aludj jól PiciJin!
-Te
is! – Pusziltam meg a tenyerét, aztán bementem a szobába, és ledőltem a vendégágyra.
Sokáig csendben figyeltem a plafont-álmatlanul. Aztán elmerültem az emlékekben.
Megjegyzések