My B.A.P Fanfic 2. Chapter 5/2
Chapter 5/2
(JiYo + JongUp (BAP))
JongUp
-Micsoda? Hová, és miért? – Kérdezte mindenki előtt
YoungJae.
-Az anyukája…
-Ajaj. – Nyögte JaeSeo. – Ennek nem lesz jó folytatása.
-Az anyukája hazarendelte. Előrehozott érettségit kell
tennie a hónap végén, aztán hazaköltözik a szüleihez, és onnan fog egyetemre
járni. Valami kémikus, vagy vegyész szakra. – Hadartam el egy szuszra. Döbbent
csend.
-Szegény JiYo. – Suttogta Min. – De a versenyre csak
elengedik. Ha ilyen nagyszabású a dolog csak ki tudja bulizni valahogyan.
-Eléggé… Izé az anyukája. – Foglalta össze YoungJae.
-De az apja tök rendes… - Néztem körbe. – Talán elengedik.
-Talán az nem elég! – Sóhajtott Min. – Még ugyan nem dőlt el
melyikünk fogja megnyerni a szavazást, de vagy 200 like-al vezettek. – Intett
felém. – És talán az anyukája is abbahagyja ezt a…
-Parancsolgatást az élete felett? – Segítette ki YoungJae.
Mondjuk ennyire talán nem durva a helyzet.
-Valami hasonló, ha látja a kislányát odafent táncolni a
színpadon.
-Majd lesz valahogy. – Gyűrögette az asztalterítőt JaeSeo. –
Menjünk, ma még sok dolgunk van az új koreográfiával kapcsolatban. Igaz Noona?
-Hm? – Nézett az öccsére Min.
-Tudnunk kell mindkét koreográfiát a versenyre. Ha be kell
ugranunk betegség miatt, vagy csúnya, gonosz anyuka miatt…
-Igaz. – Húzta kényszeredett mosolyra a száját Min. Jó
hosszan megölelte YoungJaet, valamit még sutyorogtak egymás fülébe, aztán engem
is átölelt, elköszöntünk JaeSeotól, aztán elmentek.
*
A hazafelé út csendben telt. Hyung az utat nézte, én meg a
lámpákat, az utcákat. A sok gondtalan embert… Akik csak látszóra gondtalanok,
mert amúgy egy csomó bajuk van. PiciJin! Ha most nem kellene elköltöznöd…
Megoldódott egy dolog a sok közül, ami miatt nem lehetünk együtt. Miért jött ez
a másik helyette?
A kapu előtt álltunk már az autóval, és vártuk, hogy a
távirányítós kapu kinyíljon végre, amikor YoungJae megszólalt.
-A többiek tudják, hogy JiYo költözik?
-Talán Zelo. De nem tudom. Talán igen, talán nem. – Ráztam
meg a fejem.
-És mikor akarod elmondani nekünk?
-Ha együtt van a csapat.
-Akkor összehívjuk a bandát. – Mentünk be a házba. Mindenkit
megkértünk, hogy üljön le a nappaliba valahol. Mivel akkora kanapé a világon
nincs, ahol a B.A.P legénysége kényelmesen elfér-vagy ahonnan Zelo lába nem lóg
le, így egyeseknek (aki későn érkezik) annak a földre kell ülnie. Szerencsére
mindenki otthonvolt, és kis nyaggatás után mindenki kikecmergett a nappaliba,
és elhelyezkedett ott, ahol talált magának helyet.
-Na! Mindenki itt van? – Csapta össze a tenyerét Yongguk.
-Én nem vagyok. – Morogta DaeHyun egy darab illatozó rántott
sajttal a kezében, aztán betömte a szájába... A kaja gondolatára én is éhes
lettem. Marha régen ettem már! Talán ebéd volt az utolsó, pontosan délben.
-Ja, népszámlálás megtartva, mind itt vagyunk. Minek kellünk
ide?
-Nyugi asszony! A gyerekek miatt. Na, bökjétek ki! – Intett
felénk Yongguk. YoungJaeval egymásra néztünk, aztán ő megvonta a vállát.
-Nyögd ki te. – Nyeltem egy nagyot.
-JiYo elköltözik. – Böktem ki. Pár másodpercig döbbent csend
uralkodott, aztán egymás szavába vágva akartak kérdezősködni, így hatalmas
hangzavar lett a vége.
-Állj! – Kiabálta túl a „fiait” Yongguk. – Kisfiam,
értelmesen mondjad! Miért költözne el?
-Senki nem tudott róla? – Néztem Zelora, mire ő megrázta a
fejét.
-Törpibaba mondott valamit, de az az érettségivel volt
kapcsolatos. – „A többiek vajon már felkeltek?*Nem tudom. DaeHyun már tuti
megette az összes kaját, ami itthon volt. Yongguk a nőjénél van nagy valószínűséggel.
A többiek meg alszanak. Miért?*Jó, akkor majd ha együtt lesz a csapat. *
Legyintettem. Tudniuk kéne, hogy PiciJin előrehozott érettségit tesz, aztán
elköltözik Mokpoba, ugye? Zelonak csak szóltak, ha már a testvéréről van szó?!”
Ezek szerint a szülei nem nagyon hangoztatják a döntéseiket. Vagy csak szimplán
„majd megtudja az utolsó pillanatban”?
-Na! Mondjátok már! Miért költözne el? – Intett HimChan.
-Előrehozott érettségit kell tennie a hónap végén, aztán
hazaköltözik a szüleihez, és onnan fog egyetemre járni. – Mondtam el, ma már
másodszorra.
-Minek költözik haza? – Húzta össze a szemöldökét DaeHyun. –
Ki fog finom kimchit csinálni nekem, ha nincs JiYo?
-Anya műve. – Motyogta Zelo, aztán felállt, és bement a
szobánkba. Mire utána akartam volna menni megjelent a telefonjával a kezében.
Yongguk csendre intett minket, Zelo pedig kihangosította a telefonját.
-Halló? – Szólt bele pár kicsengés után JinYoung néni.
-Szia anya!
-Szia drágám! Miért hívsz ilyenkor? Nálunk már késő van.
-Kérdezni szeretnék valamit.
-Csak nyugodtan édeském!
-Tényleg igaz, hogy Törpibaba elköltözik?
-Igen, igaz. – Keményedett meg a nő hangja. – Ugye nem ezért
hívtál?
-Dehogy! És… - Tétovázott Zelo.
-És mi? Fáradt vagyok, a húgod felcsapta az agyam, úgyhogy kérlek,
gyorsan mondd!
-Vigyázzatok magatokra! Szia!
-Szia! – Nyomta ki a telefont.
-Ez egyértelmű. Hogy lehet az, hogy téged ennyire szeret,
JiYot meg nem? – Kérdezte YoungJae. Zelo tehetetlenül a fejét ingatta.
-Megpróbáljam aput? – Nézett tanácstalanul Yonggukra.
-Talán mond valami használható infót. – Szólt közbe HimChan.
-Hívd! – Dőlt előre Yongguk. Zelo letette a kisasztalra a
telefonját, mi pedig körégyűltünk.
-Szevasz kisfiam! – Szólt bele Choi bácsi.
-Szia apa!
-Nagyon késő van. Remélem van indokod rá miért kínzod ilyen
későn apádat a telefonnal! – Nevetett a telefonban.
-Tényleg igaz, hogy Törpibaba elköltözik?
-Anyád műve. – Sóhajtott a telefonba Choi bácsi. – JiYo
pedig azt reméli, így végre befogadja őt a családjába, és vége lesz ennek az
utálatnak közöttük.
-Tényleg belement?
-Muszáj volt neki. De megengedtem neki, hogy koleszba
menjen. Mokpotól messze van az az egyetem.
-Miért nem maradhat Szöulban?
-Sajnálom kisfiam. De nálatok estefelé van, igaz? Mi jót
csináltatok ma?
-Szabadnaposok vagyunk ma. – Válaszolt DaeHyun.
-Ó, hát nem egyedül vagy? Hurrá! Ki van még ott?
-Mindenki. – Mondta Yongguk.
-Az én szeretett fogadott fiaim. Ennyire megvisel titeket
hogy JiYonak el kell költöznie?
-Ki fog nekem finom kaját főzni? – Nyafogott DaeHyun.
-Akkor nem is találkozhatunk vele?
-Srácok, tudjátok hogy én a ti oldalatokon állok. Zelo fiam,
ígérem nyaggatom egy kicsit anyádat, hátha nem kell JiYonak péntekenként
hazautaznia… Akkor talán fellóghat Szöulba.
-Kérlek apa!
-De ha ő nem mehet, akkor ha szabadnaposok vagytok
hétköznapokon, akkor ti is elmehettek hozzá. Majd még beszélünk! Fightling a
debüthoz! Mennem kell, mert anyád már itt van a lépcsőházban. Sziasztok!
-Szia apa! – A vonal megszakadt.
-Éhen fogok halni! – Dőlt el a szőnyegen DaeHyun. – Hacsak
Doy nem főz nekem. – Pislogott Zelora.
-Ezt vele beszéld meg! Én csak örülök neki, ha itt van! –
Vont vállat az öcsém.
-Na, elég mára a drámából, mindenki húzzon aludni. Holnap
korán kelünk! A manegger Noona üzeni, hogy ruhapróba lesz a forgatáshoz. – Eltakarodtunk
a szobánkba.
Egy jó kiadós vacsit ettem. Találtam maradék rántott sajtot
ebédről, meg rizst, és egy kis salátát is, meg tea is volt, és még egy darab
sajttortát is találtam, amit viszont nem mertem megenni, mert tuti DaeHyun
kinyírt volna miatta, így csak egy darabot csórtam belőle, aztán be is csuktam
a hűtőt, hogy ne tűnjön fel senkinek. Esti műsor után (zuhanyzás, fogmosás,
borotválkozás, és egyebek) a szobában pakolgattam a BABYktől kapott plüssöket,
meg leveleket, amikor bejött Zelo, a szomorú ábrázattal, amit valaha láttam.
Képzelj el egy cuki, 18 éves zsiráfot (nem kell hosszú nyak, csak a magassága
miatt), akinek a földig ér az orra, és majdnem elsírja magát. Na, Zelo kb ilyen
volt.
-Jól vagy öcsi?
-Asszem.
-Mi történt?
-A hercegnőm kiakadt. Felkapta a vizet.
-Micsodán?
-Azon hogy Törpibaba elköltözik. Így is keveset találkoznak
az egyeteme miatt. És most azt hiszi, hogy elhallgattam előle.
-Biztos meg fogja érteni. Mondd meg neki, hogy hívja fel
valamelyikünket, és az bebizonyítja, hogy ma tudtad meg te is.
-Köszi. – Mosolyodott el, aztán valamit pötyögött a
telefonján.
-Azt hittem nagyobb a baj. – Jegyeztem meg halkan.
-Törpibaba annyit küzdött azért, hogy táncos lehessen… -
Motyogta, miközben leült az ágyára. – Volt háttértáncos egy csomó ideig, még
debütáltatni is akarták…
-És majdnem eljutott az országos versenyre. – Csúszott ki a
számon.
-Micsoda? – Kerekedett ki a szeme. – Törpibaba? Mikor?
-Hupsz. Ennyit a titoktartásról.
-Hyung, azt hiszem beszélgetnünk kell! – Ült át az én ágyamra.
– Mi az, amit tudnom kéne, de nem tudok? – Húzogatta a szemöldökét.
-Hát… - Haboztam. Elvégre mégiscsak titok. Most ha nem
mondom el, megsértődik, ah elmondom akkor, meg én leszek a csúnya bácsi.
-Nem adom tovább!
-Van egy fogadás… Vagyis… Nem tudom honnan kezdjem! –
Döntöttem a hátamat a falnak. – Van haverom, JaeSeo, aki rávett arra, hogy
fogadjunk. A lényege az, hogy van két videó Instán, amikre szavazni kell. A
szavazás 2 hónapig tart. Amelyik videóra többen szavaznak az nyer.
-És ez hogy jön hozzátok? Mert én is láttam ilyen táncos
videók, és YoungJae….
-Az 1. videóban JaeSeo és Min van…
-YoungJae Minje?
-Igen, ő.
-Nem látszik az arcuk.
-Nem, ez is a fogadás része volt.
-Ahhhaaa…
-A 2. videóban pedig
Jin és én vagyunk.
-Tyűha! Akkor azért volt olyan ismerős! Nem tudtam honnan…
De most legalább tudom. – Egy pár pillanatig csendben voltunk. – Na, nyugodtan
mondd tovább! Kíváncsi vagyok. Szóval ezek a videók a fogadás része. 2 hónapig
lehet szavazni, és nagyon népszerűek vagytok a neten. És ez hogy jön a
táncversenyhez?
-Ma találkoztunk Park Hyung Minnel a Szöuli Táncverseny
egyik fő szervezőjével a teaházban, vagy nem is fő szervező, hanem… a lényeg
az, hogy valami főfejes, és felajánlotta, hogy amelyik duó megnyeri a szavazást
mint közönség kedvenc felléphet a versenyen.
-Wow! Az király!
-De most Jin elköltözik. – Hajtottam le a fejem. Egy darabig
megint csendben voltunk.
-Mióta tudod? – Suttogta. – A szüleim nekem már nem szólnak a
döntésükről. Ha te nem vagy, talán csak azt veszem észre, hogy Törpibaba
eltűnik.
-Egy nappal azután tudtam meg, hogy elutazott Los Angelesbe.
-Telefonáltál vele?
-Hát… Kicsit bonyolultabb.
-De… - Sóhajtott. - Még mindig szereted, igaz? – Válaszul
bólintottam.
-És most már YoungJae sincs a képben.
-Hála Minnek. – Szólt közbe.
-Hála Minnek, JaeSeonak. És annak a hülye fogadásnak.
-Most akkor több száz kilométer lesz közöttetek, ha koleszos
lesz.
-Ja. Most anyud van köztünk.
-Doynak is ott van a sulija, mégis tudunk találkozni.
-De ő nincs olyan messze.
-Ez igaz. Hyung… Ha tudok valamiben segíteni… Akkor szólj. –
Állt fel, és ment vissza a saját ágyába, miközben lekapcsolta a villanyt.
-Köszönöm, öcsi. – Motyogtam a sötétben.
-Holnap már készülünk a forgatásra. Megy a szóló táncrészed?
-Elég jól.
-Nagyon jók leszünk az első koncerten. Alig várom már!
Hallottad végig az albumot?
-Naná! Nagyon jó lesz.
-Annyira jól ír Yongguk. Én miért nem tudok ilyen jól
szöveget írni, meg komponálni?
-Neki ez az élete.
-Meg MiRa.
-Ő is. Meg mi.
-Meg a BABYk.
-Ők is. – Helyeseltem.
-Szerinted….
-Igen?
-Tudunk szerezni apunak egy V.I.P jegyet az első
koncertünkre? – Kérdezte kuncogva. – Tudod, ez neki nagyon nagy megtiszteltetés
lenne. Szerintem nagyon örülne neki.
-SeokAht kell megkérdezni. Ha aegyozol neki tuti tud
szerezni.
-Ő sokkal rendesebb manegger, mint a TSnél volt. Ott többet
aegyoztam, ha akartam valamit, de persze nem kaptam meg. Egy hülye fagyiért fél
óráig meresztettem bociszemeket.
-Emlékszek. – Nevettem el magam. Azok a régi idők… - De
holnap korán kell kelni. DaeHyun majd felkelt, de aludni is kéne.– Morogtam,
miközben a fejemre húztam a takarót.
-Jóéjt Hyung!
- Aludj jól öcskös! Doy meg majd megbékél. Neki is kell V.I.P jegy.
Holnap már nem lesz semmi gond köztetek.
Megjegyzések