My B.A.P Fanfic 1. Chapter 4

  Eddig sem a valóságot írtam, de innentől kezdve bele fogom venni a TS - B.A.P botrány dolgot, ami miatt jelenleg inaktív a banda (persze ez is a képzeletem szerint lesz). Én nagyon ki voltam akadva, amikor megtudtam miket csinált a kiadó (vagy miket nem csinált), és remélem a B.A.P visszatér majd valamikor, mert már én is a Baby-k közé tartozom...

Byul Woo

MY B.A.P FANFIC 1. - A BARÁTNŐM BÁTYJA...

Chapter 4

(Doy + Zelo (BAP))

Zelo

Amikor hazaértünk Yonggukkal, hyungék a kanapén, meg a földön ültek a nappaliban, és meccset néztek. Yongguk bevetette magát a szobájába, és kidőlt, én meg leültem JongUpékhoz TVzni.

-Te! - Dobott meg egy kukoricával YoungJae. - Itt van a nejed!

-Mi? Ember, helyzetük volt! - Mutattam a képernyőre, ahol a hazaiak szenvedtek a kapu előtt.

-De elcseszték. - Tömött a szájába egy adag popkornt DaeHyun.

-Egyébként is, kinek a nejéről beszéltek itt? - Hintáztam a sarkamon, miközben annak a 17-esnek szurkoltam, hogy cselezzen már rendesen, és egyenlítsen.

-Itt van Doy. - Ha nincs mögöttem a kanapé dobtam volna egy hátast.

-Nem úgy volt, hogy holnap jön vissza Busanból?

-Ez volt tegnap előtt. Ma máma van! Tegnapelőtt holnap utánja, és a tegnap holnapja. És holnap a ma holnapja lesz, és a tegnap a holnap tegnapelőttje. - Vigyorgott YoungJae. - Vagy nem. ezek már túl okos dolgok az agykapacitásomhoz.

-Ja, biztos. - Morogtam, aztán feltápászkodtam, és felmentem az emeletre. Az ajtó előtt megtorpantam, mert Törpibaba nevetését hallottam a szobából.

-Te nem vagy komplett!

-Te kérted, hogy meséljem el az agymenéseimet!

-Jó, jó, én vagyok a hibás! De mondd végig.

-De akkor ne szólj közbe!

-Rendben!

-Biztos?

-Ígérem.

-Akkor... Szóval ott állunk a buszmegállóban, egyszer csak megjelenik az egyik sarkon a gördeszkájával, és engem felkap az ölébe, aztán bevallja hogy belém van zúgva, feleségül vesz, és boldogan élünk amíg meg nem... Aish! Most meg mit nevetsz!

-Hagyj már! - Hallottam JiYo fuldokló hangját, ami átment köhögésbe, de amikor közbeléptem volna, már abbahagyta. - Jól vagyok. Szóval, velem mi lesz?

-Téged a hóna alá csap, az nem fontos. Vagy ott hagyunk a hidegben, egyedül, a sötétben, ahol megtámad majd Himchan szelleme...

-Gonosz vagy!

-Miért? Ez még kivitelezhető is.

-Nem úgy mint a titkosügynökös, vagy testőrös? Az hogy is volt?

-Amikor megtámadnak a suliban, aztán másnap lesz egy új osztálytársunk, aki történetesen Zelo, és akiről nem sokkal később kiderül hogy a személyes testőröm, amikor megment a támadóktól, behúz az egyik raktárba, aztán megcsókol, és Happy End? Ja, és az egyik fontos elemet kihagytam... Totálisan belém zúg az első napján a suliban, és úgy viselkedik mint egy hős lovag?

-A hős lovagjaid mióta gurulnak mindenhová?

-Ne kezd már megint! Tök jól kitaláltam! És itt a gördeszka elhanyagolható...

-Zelo mellett a gördeszka soha nem hanyagolható el!

-Jól van már! Csak nem fog emiatt az apróság miatt elhagyni.

-De, tuti emiatt fog...

-JiYo! Annyira utállak!

-Én meg nem, bebe! - A falnak támaszkodva hallgattam a beszélgetésüket, és magamban mosolyogtam Doy butaságain. Amikor pár percre elhallgattak összeszedtem magam, hogy belépjek a szobába, és ellöktem magam a faltól.

-Megyek haza! - Állt a szoba közepén Doy, és integetett Törpibabának, aztán megfordult, és egyenesen nekem jött. -Úristen! Te meg mióta vagy itt? - Nézett fel rám hátrahajtva a fejét.

-Látod? Mondtam hogy kicsi vagy! - Nevetett Törpibaba, de mi ketten csak meredten néztük egymást. Közben azon gondolkodtam, hogy, hogy is kerülhettem ebbe a helyzetbe. Doynak meg valahol máshol jártak a gondolatai, mert egy örökkévalóság után, amikor már kellőképp elvesztem a szemeiben megszólalt.

-Ugye nem hallottál semmit? - Suttogta. Kibambultam a szeméből, és elnéztem a válla felett, ahol találkozott a tekintetem Törpibabáéval, aki vigyorogva figyelt minket. Újra Doyra néztem, és kicsit megráztam a fejem. Doy megkönnyebbülten felsóhajtott.

-Csináljatok már valami izgit! Ez így unalmas! - Vihogott nyafogós hangon Törpibaba pár perc múlva. Mély levegőt vettem, és elléptem oldalra, hogy Doy elférjen mellettem.

-Sziasztok! - Integetett a lány, aztán elment. Törpibaba felhúzott szemöldökkel nézett rám, amikor 10 perc múlva ránéztem, mert addig Doy eltűnésének a helyét bámultam.

-Mi van? - Ültem le a feje mellé.

-Mennyit hallottál?

-Semmit.

-Engem nem versz át. Komolyan kérdeztem.

-A buszmegállóstól, meg előtte a "nem vagy komplett" résztől. - Sóhajtottam, ugyanis tudtam, hogy van valami olyan ereje, amivel kiszedi belőlem az infókat bármennyire is nem akarom elmondani neki.

-Tudod hogy nem szép dolog hallgatózni, de most eltekintek ettől. - Legyintett, mire elmosolyodtam. - Láttad volna milyen fangörcsöt kapott!

-Turkált a cuccaink között? - Lepődtem meg.

-Nem, csak azok között, amik elöl voltak. JongUp cuccai nem érdekelték.

-Ez mit jelent?

-Hogy az alsóidat nem nézte meg, és borotválkozós cuccaidat sem.

-Törpibaba! - Nevettem fel kínomban. - Ez gonosz volt.

-Senki nincs itt, hacsak valaki nem követi a példádat, és hallgatózik az ajtó előtt. - Erre mindketten csendben maradtunk. Én az ajtót fürkésztem, Törpibaba meg fáradtan lehunyta a szemét. - Milyen napod volt?

-Hosszú.

-Ez nem válasz. - Nyitotta ki résre a szemét.

-Hosszú és fárasztó. Álmos vagyok. - Nyögtem, és kinyújtottam a lábam. Összeborzoltam a hajam, aztán lecsúsztam a párnára, és lehúztam róla egy kis takarót. A farmer nyomta az oldalam, de nem volt kedvem átöltözni, csak aludni akartam. - Énekelsz nekem valamit? -Sandítottam fel rá.

-Tudod hogy nem énekesnek készülök.

-Amikor kicsik voltunk akkor is énekeltél nekem.

-Amikor nem tudtunk aludni a vihar miatt.

-Csak most az egyszer, kérlek! - Hallottam ahogy sóhajt, aztán egy kis dúdolás után halkan énekelni kezdett egy olyan dalt, amit még anyáék énekeltek nekünk annak idején. Oldalra döntöttem a fejem, aztán éreztem, hogy a hajamat kezdi simogatni, és elaludtam.