My B.A.P Fanfic 2. Chapter 2/2
Chapter 2/2
(JiYo + JongUp (BAP))
JiYo
Másnap a suliban bemeséltem a YoungJae-s történetet ChagHyunnak, aki ezután
kevesebbet szólt hozzám, de attól még ott volt a nyomomban. Talán leesett
már végre neki, hogy feleslegesen koslat utánam. Talán van annyi esze. Remélem.
Egész héten táncoltunk JongUppal, és már kész volt a teljes
koreográfia. Párszor bejutottam hozzájuk a kiadóhoz a próbaterembe. Már csak
pár nap volt hátra a határidőig, és JongUppal beszereztük a ruhákat is, és a
Mediánál Oppa egyik ismerőse vállalta, hogy lefilmez minket, így minden el volt
intézve.
*
Vasárnap reggel átmentem a fiúkhoz. Yongguk nem volt otthon,
elvileg (HimChan szerint) nászútra ment MiRával, így állt a bál, amikor
beléptem a lakásba. Volt ott minden: párnacsata, foci VB, popkorn - és hotdog
evőverseny DaeHyun részéről, táncklub, videojáték party… és egy csomó cucc
szétdobálva.
-Egyszer van karácsony! – Vonogatta a vállát Zelo, amikor
kérdőre vontam, hogy mi ez a disznóól. Szeptember elején karácsony? Oké.
JongUppal elmentünk a kiadóhoz a tánctermükbe, hogy még
párszor átvegyük a koreográfiát. Igaz, már álmomból felkeltve is el tudtam
volna táncolni, de a végefelé van egy olyan rész, ami JongUpnak nem sikerült
már többször, és ezért kell még próbálnunk. Úgy két órát táncoltunk, és
megszomjaztunk, így elmentem megtölteni az üvegeinket. Mikor visszaértem JongUp
a tükörbe verte az öklét, aztán lecsúszott a földre, és a tenyerébe temette az
arcát. Leültem mellé, és átkaroltam a vállát.
-Nem megy ez nekem! Miért kellett kierőltetnie JaeSeonak ezt
a hülye fogadást?
-Oppa! – Fejtettem le a tenyerét az arcáról, miközben
megtöröltem az izzadt homlokát. – Menni fog! Legyél már egy kicsit optimistább!
-Én találtam ki ezt a koreográfiát, de nem tudom eltáncolni!
– Döntötte hátra a fejét a tükörnek.
-De…
-PiciJin, valahogy ez nekem nem jön össze. – Takarta el a
szemét. – Nemsokára debütálunk, talán már csak egy hónap, újra a színpadon
fogok állni, és nagyon ideges vagyok… Még a meghallgatás előtt sem voltam ilyen
állapotban.
-JongUpie Oppa! Nézz rám! – Térdeltem le vele szemben, és
fölé hajoltam. Lefejtettem a tenyerét a szeméről. – Sikerülni fog.
-Holnap felvesszük.
-Menni fog.
-Nem fog menni. Tuti elrontom!
-Én hiszek benne, hogy jók leszünk. Az életemet kockáztatom,
hogy hátradőlök. A bátyáim szívbajt kapnának, ha látnának.
-Nem hagylak leesni. – Tette a tenyerét az arcomra.
-Tudom. De te is bízz magadban! Hogy leszel így újra a
B.A.P táncosfiúja, ha ennyire nem bízol magadban? Abban hogy jó vagy?
-PiciJin… - Simogatta meg a bőröm.
-Igen?
-Kell egy kis segítség. – Mosolyodott el.
-Igen?
-Aha. Ma még nem kaptam puszit.
-De hát reggel, amikor átmentem hozzátok… - Az ujját a
számra tette.
-Az már régen volt.
-Oké. – Oldalra fordította a fejét, én meg közelebb
hajoltam, de amikor a bőrér cuppanthattam volna a puszit elfordult, és a szája
találkozott az enyémmel. Hirtelen kipattantak a szemeim, és el akartam húzódni,
de JongUp a tarkómnál fogva magához húzott. Annyira kedvesen csókolt, hogy
lehunytam a szemem, és hagytam, hogy folytassa. Puha ajkaival óvatosan ért
hozzám, de mintha már ezer éve erre készülne… Édes volt, és hívogató. Lassan
elengedett, és elhúzódtunk egymástól. Végigsimított a hátamon, és a derekamon
pihentette a kezét.
-Köszönöm. – Suttogta, miközben kisimított egy hajtincset az
arcomból. A tenyerét megpihentette a vállamon. Elmerültem az arcában, és arra
eszméltem csak fel, hogy elmosolyodik.
-Olyan aranyos vagy. – Tolt el magától. Felállt, és engem is
felhúzott.
-Jobb lett az önbizalmad? – Találtam meg a hangomat.
-Igen. – Felelte vidáman, és kacsintott egyet.
-Ha kevés lenne az egód nyugodtan kérhetsz Channietől, neki
úgy is nagyon-nagyon sokkal több van, mint a nagyon sok.
-Akkor majd inkább kérek még egy puszit. – Fordult a
hangtechnika felé, hogy újra beindítsa a zenét.
*
Hétfő reggel YoungJae telefonhívására ébredtem. Fél órán
belül elkészültem, és lesiettem a lépcsőn. Beültem mellé a kocsijába, és az
iskola felé vettük az irányt.
-Hogy vagy ma reggel kiscicus? – Érdeklődött nagy vidáman.
-Nem vagyok cicus. – Emeletem rá az álmos tekintetem, és
elgondolkodtam azon, hogy ilyen korán reggel hogy bír pörögni. Tuti elcsórta
HimChan kávéját. Bár nem nagyon álcázta magát a fanok elől, egy napszemüveg
volt rajta, és egy sapi, ami miatt kicsit aggódni kezdtem.
-JiYo? Elaludtál? – Ütögette meg a vállam.
-Neeem.
-Akkor hogy vagy?
-Remekül. – Ásítottam egyet. A parkolóban pont ChangHyun
kocsija mellett parkoltunk le, és kiszállás után látványosan összeölelkeztünk,
és kaptam útravalónak egy puszit is. Amint Jae beszállt az autóba megszólalt a
mobilja, de arra már nem tudtam figyelni, hogy felvette-e, mert megjelent a
(hatalmas cinizmussal) „drága” ChangHyun, így inkább berohantam a suliba.
Az ebédszünetben a szokott helyemre mentem, és pár percen
belül megjelent ChangHyun is. Akkor éppen YoungJaenak ecseteltem, hogy melyik
tanár milyen szigorú, és egyebek, aztán vagy ezerszer elismételtük a
„szeretlek”-et, és letettem a telefont.
-Szóval az a napszemüveges a pasid.
-Van neve is.
-Miér’? Hogy hívják? – Nyújtotta ki a lábát, úgy hogy az én
bokámhoz mindenképpen hozzáérjen.
-Jae.
-Ch. – Ciccegett. – Mióta vagytok együtt?
-Csakis neked fogom elmondani! – Álltam fel, mert Doy
hívott, és otthagytam a Bunkógyereket. Megbeszéltük, hogy pár napon belül
találkozunk a fiúknál, mert érzi, hogy valamit titkolok előle, és mindenképpen
ki akarja szedni belőlem mit (vagy miket).
YoungJae értem jött suli után, és ChangHyun orra előtt
húztunk el. Egyenesen a TOP Mediához vitt, ahol a portán már JongUp
nagyon-nagyon idegesen rám várt. Megöleltük egymást, aztán adtam egy puszit is
neki (most nem fordult bele).YoungJae elhúzta a csíkot, mi pedig mentünk
táncolni/forgatni. Az a fekete cucc, amit fel kellett vennem testhezálló
nadrágból, szintén olyan anyagból készült hosszú ujjú pólóból, egy arc maszkból
(csak a szem látszik ki), kesztyűkből, és egy kapucnis pulcsiból állt, ami tele
volt rojtokkal. A ruhák érdekessége az, hogy a külső részen (karon, lábon,
kesztyűn) neonkék csík futott végig, így a mozdulatok nem olvadhattak össze
egyetlen fekete pacává. Mindkettőnknek fekete cipője volt, és JongUpnak is
majdnem hogy átlátszottak a kockái annyira rásimult a pólója, bár neki az övén
volt az a sok rojt (aminek még örültem is, elnézve azt a passzentos anyagot).
Még egyszer elpróbáltuk, aztán mentünk a kamera elé. Belepillanthattam az MVk
forgatásába, ugyanis vagy hatszor táncoltuk végig, mert valami mindig nem volt
jó.
A végére tök jól meg lett csinálva. Másnap este JongUp
beállított hozzám, és megmutatta a kicsit vágott, de amúgy eredeti verziót.
Nagyon jók voltunk. Egyébként közben leszervezte JaeSeoéknak is, hogy
ugyanannál az operatőrnél forgassanak, így egyenlő legyen a dolog.
*
Másnap a suliban az a hülyegyerek megint rám akaszkodott, és
egész nap idegesített. Kint álltunk már a parkolóban, mert Oppa dugóba került,
és írt, hogy késik pár percet, de az a nyomorék még mindig szövegelt, pedig már
rég hazamehetett volna.
-Van elég jó hozzád az az alak?
-Jobb, mint bárki más! – Morogtam, és odébb sétáltam, de
persze jött utánam.
-Ez miatt nem jössz velem sehová?
-Ő miatta, igen.
-Őt miért engeded közel magadhoz?
-Mert ő Jae.
-És én?
-Inkább nem mondok semmit. – Emeltem a fülemhez a telefonom,
hogy felhívjam merre van. Ebben a pillanatban fordult be a parkolóba YoungJae,
így beugrottam mellé. Adott egy puszit a homlokomra, aztán átölelt. Már éppen
indultunk volna, amikor csapódott a hátsó ajtó, és a bunkógyerek feje jelent
meg a visszapillantóba.
-Téged meg ki engedett be? – Érdeklődött fapofával Jae.
-Arra lakok amerre JinYoung. Gondoltam elvisztek.
-Rosszul gondoltad! Ebben a pillanatban kiszállsz, vagy
különben nagyon megbánod!
-Miér’, hová mentek? Csak haza kéne dobni engem is!
-Már megbocsáss, de ez az én autóm! – Fordult hátra Jae. –
Most azonnal kiszállsz!
-És ha nem?
-Megtudod miért edzettem annyit. – Nézett rá a napszemüvege
mögül. – Nem verekedtem már pár hete, van energiám.
-Menj már, különben a mentők visznek el innen. – Szóltam
hátra az idiótának.
-Kiscicám, holnap várni fogok rád! – Integetett ChangHyun. –
Ja, és a pasidat meg hagyd otthon! Létezik busz is!
-Mondja ezt az, aki ingyen fuvart akart! Húzd már el a
beled, mert komolyan kiszedem, és felkötlek annál fogva az első fára! – Mikor
kiszállt végre, és becsukta az ajtót Jae a gázra taposott, és már ott sem voltunk.
-Mi volt ez a verekedős? Mit csinálsz te a hátam mögött?
-Elkezdtem a nyáron edzeni. Mindenki csak szekálna vele,
úgyhogy eddig titok volt. – Vont vállat.
-És verekedsz is?! – Kerekedett ki a szemem.
-Neeem… - Nevetett fel. – Így kicsit jobban hangzott.
-Biztos?
-Teljes mértékben. Csak a bátyádat, meg JongUpot
agyabugyáltam el, ha nem viselkedtek.
-Oké. Egyébként a házunk előtt fog elmenni a dögje, szóval
még nem mehetünk haza.
-És mit szeretnél, hová menjünk?
-Mindegy, csak haza nem lehet.
-Meg hozzánk se. Ők nem tudnak semmiről.
-Hm, igaz.
-Akkor menjünk a kávézódba! Ma úgyis szabadnapos vagy,
eszébe sem jutna odajönni.
-Igazad lehet. Akkor menjünk oda.
*
A kávézóban ücsörögtünk jó darabig, az egyik eldugott
sarokban. HyoRa párszor nagy vidáman felénk nézett, és párszor rám is
kacsintott, hogy jó pasit szedtem össze. Tudja, hogy nem vagyok a kapcsolatok
magaslatán, így láthatóan nagyon drukkol, hogy ez „összejöjjön”. Akkor is, ha
nem igazi. Állítólag jó színészek vagyunk.
Miután YoungJae hazavitt, és felette a hűtő teljes tartalmát elment. Nem
sokáig voltam egyedül a tanulnivalóval, mert megjelent JongUp. Leült velem
szemben a kanapéra, és nézte, ahogy tanulok. Hülye érettségi!
Megjegyzések