My B.A.P Fanfic 1. Chapter 8
Chapter 8
(Doy + Zelo (BAP))
Zelo
Miután Doy elaludt kivettem a kezéből a tételt, és letettem
a fejét egy párnára, aztán kimentem a konyhába, és tanulni kezdtem. Másnap
nekünk Doyjal nem volt iskola, csak Törpibabának így éjfélig tanultunk. Aztán a
következő napokon, és egész héten, csak a tételes füzetek fölött ültünk, vagy
álltunk. Én meg azon idegeskedtem, hogy mivel kihagytam egy csomót a tanévben
sikerülni fog-e a vizsga…
Az érettségi írásbelije előtt 1 nappal, vasárnap Törpibaba
rontott be a „tanulószobának” kinevezett konyhába.
-Eljöttök velem valahova?
-Most tanulunk.
-De kééérlek! – Nyafogott, miközben bociszemeket vágott. Doy
egy nagyot sóhajtva lapozott a füzetében.
-Hétfőtől érettségizünk, és tanulnunk kell. – Morogtam.
-Egyébként is ott vannak a karkötős haverjaid, akikkel
mehetsz bárhová. – Erre én is felnéztem.
-Milyen karkötős haverjaid?
-JongUp és YoungJae. – Válaszolt Doy.
-Ja! – Legyintettem. – Azt hittem mások.
-De most adnak egy nagyon király filmet a moziban, és… -
Sunyin rám kacsintott, aztán Doy felé nézett. Akkor ez most ugyan az a dolog,
mint a könyvtáros-vacsorázós a múltkor?…
-Mikor kezdődik? – Érdeklődtem, alig kibújva a füzetemből.
-Hát… 20 perc múlva. Addigra pont odaérünk. Kapjátok össze
magatokat, és siessünk! – Ugrabugrált ki a konyhából, mint egy boldog nyuszi.
Doy berakta a táskájába a füzeteinket, aztán cipő, kabát, és busszal
indulhattunk is. Törpibaba nem engedte, hogy vezessek, bár azt nem mondta, hogy
miért. A mozinál én és a kishúgom beálltunk a jegypénztárhoz, Doyt pedig
elküldte popkornért, és valami üdítőért.
-Ha van valami paradicsomos kaja olyat is hozhatsz. –
Szóltam Doy után, aztán eltűnt a tömegben. Pár percig csendben toporogtunk egymás
mellett.
-Mi ez az egész? – Kérdeztem Törpibabától suttogva.
-Egy nagyon király film. Most van második hete az országban
a megjelenése. Várnom kellett, amíg lemennek egy kicsit a jegyárak. – Vont
vállat.
-Nem, úgy értettem mi ez az egész karkötős társaság?
-Ja… Az titok. Nem mondhatom el, mert kipaterolnak a
bandából. De majd úgy is rájöttök. – Vonogatta a vállát.
-Egyébként köszi.
-Szívesen. – Kacsintott rám.
-Mit nézünk?
-Neked nagyon fog tetszeni. – Vigyorgott, aztán megvette a
jegyeket. Megnéztem a kis papír cetliken a címet, aztán keresni kezdtem a
plakátját. A pénztáros Noona felett, egy rózsaszín ruhás csaj vigyorgott a
képen. Hát, oké. Menjünk be. Beültünk a kényelmes székbe, Doy a kezembe nyomott
egy tál paradicsomos chipset, aztán leült Törpibaba és közém. Lekapcsolták a
lámpákat, és megjelent a plakátról a csajszi, meg egy másik lány, akik
beszélgetni kezdtek.
-A nővéred esküvője 2 nap múlva lesz.
-Tudom! De még mindig nem döntöttem el, hogy Tomot, vagy
Jonnyt vigyem el magammal. – Sápítozott a rózsaszín ruhás csajszi.
-Törpibaba…? – Nyeltem egy nagyot.
-Igen? – Fordult felém.
-Mi a jó fene ez?
-Hupsz… Elfelejtettem mondani, hogy ez egy nyálas,
szerelmes, csajoknak való vígjáték? Bocsi. – Vigyorgott ártatlanul.
-Azt hiszem én kimegyek… - Álltam volna fel, de akkor jöttem
rá, hogy beszorítottak a sarokba. – Jin Young! Olyan izé vagy! – Vágtam egy
fintort rá, mire ő csak megvonta a vállát, és a vászonra meredt. Az egész film
eleje, eddig abból állt, hogy az a rózsaszín ruhás csaj, aki amúgy Jessie, nem
tudja eldönteni hogy a nővére esküvőjére Tommal vagy Jonnyval menjen. Törpibaba
a film felénél kitalálta, hogy kimegy a mosdóba, és elkérte Doy táskáját,
amiből gyorsan átpakolta a saját táskájába a kulcsokat, a pénztárcát, meg
valami kis kacatokat, aztán táskát cseréltek, és JiYo eltűnt. 10 perc múlva már
gyanús lett, hogy nem jött vissza. Éreztem, ahogy a zsebemben rezeg a
telefonom. Előhalásztam. Egy SMS, Törpibabától:
Jó mozizást! JUéknál vagyok, sok sikert! J
Egy kis… Lelépett! Komolyan itt hagyott ezen a filmen, ami
egy katasztrófa…
Otthon számolunk!
Fél percen belül érkezett a válasz:
Legalább vidd már el valahová, ha végre nem kell az
érettségire gondolnotok! Van egy tuti fagyizó a mozival szemben. Lazuljatok
már! Megérdemlitek! És a filmre figyelj!!! J
-Minden oké? – Kérdezte meg mellettem Doy.
-Igen, persze. – Raktam el gyorsan a telefonom, hogy ne
lássa mit írt Törpibaba. Doy visszafordult a film felé, én meg magam elé bambultam,
aztán játszottam egy darabig Doy kezével, utána meg a falat kezdtem
szuggerálni, de a filmnek még mindig nem volt vége. Megettem az összes kaját,
és amikor játszani akartam a telefonomon Doy kivette a kezemből.
-Ne und már ennyire! Tök jó ez a film! – Suttogta. Hatalmas
szemekkel néztem rá, mire ő visszafordult a kép felé.
A film vége egyébként az lett, hogy egy harmadik pasival,
valami Mikeal ment el arra az esküvőre, mert a Tomról kiderült hogy drogos,
Jonny meg alkoholista.
-És ennek az egésznek amúgy mi értelme volt? – Kérdeztem
Doyt kifelé a moziból. – nekem az jött le, hogy nem szabad rózsaszín ruhás
csajjal randizni, mert nem téged fog elvinni arra a nyomi esküvőre.
-YA! Ne mondj ilyet! – Csapta meg a hátam. – Tanulsága az,
hogy meg kell nézni kivel randizol.
-Nehogy kiderüljön róla, hogy alkoholista? Vagy drogos? És
az a Mike az milyen volt? Esetleg homoszex?
-JunHong! Hagyd már abba!
-Rühellem a rózsaszínt. – Morogtam, miközben elindultam a
fagyizó felé.
-Nem arra van a kijárat? És JiYo hová tűnt? Nem mosdóba
ment?
-Ji lelépett, mert… Találkozója van valakivel. És… Van
kedved enni egy fagyit?
-Elcsórta a tételeimet! – Puffogott Doy, miközben rendeltük
a fagyit. Kiültünk a pláza teraszára, ahonnan rá lehetett látni a Hanra, meg a
városra.
-Nem volt paradicsomos fagyi. – Néztem az epres fagyimra.
-Kérhettél volna rá ketchupot. Egyébként az zöldség, abból
nem csinálnak fagyit.
-De az nem zöld, hanem piros!
-De, zöld. Amikor még éretlen.
-És? Vannak olyan gyümölcsök, amik zöldek… Például a kivi.
És az sem éretlen!
-A kivi kívülről barna.
-És? Attól még belül zöld.
-Csöpög a fagyid. – Mutatott a tölcsérre, amin folyt végig a
rózsaszín lé.
-Hülye voltam. – Néztem a lecsurgó lére, és eszembe jutott
Jessie, abban a rózsaszín szerkóban. Doy nem szólt semmit, én meg átkoztam
magam azért, mert nem néztem utána a filmnek, mielőtt eljöttünk volna moziba.
Csendben elnyaltuk a fagyit, közben azon agyaltam, hogy milyen témát hozzak
fel… Az érettségit nem akartam, elvégre lazulunk… A kisöccsét sem akartam…
Törpibaba miatt meg csak ideges lenne. Én már rég eltüntettem a fagyit, és
néztem ahogy ő eszi. Elgondolkodva meredt a távolba. Először arra gondoltam,
hogy a filmen gondolkodik, aztán meg arra, hogy a tételeket futja át.
Hirtelen felszisszent, és a szájához kapott.
-A fogam… - Suttogta, aztán a fagyira nézett, majd rám. –
Kéred?
-Mi van a fogaddal?
-Nemrég tömték be, és néha, ha nagyon hideget, vagy nagyon
forrót eszek fájni kezd. Kell? – Intett a fagyi felé.
-Biztos?
-Dobjam inkább ki?
-Oké. – Elvettem tőle a tölcsért, aztán benyomtam a
joghurtos fagyit. Közben arra gondoltam, hogy ez olyan, mintha csókolóztunk
volna… Bevallom párszor már elgondolkodtam azon milyen lehet vele smárolni, de…
gyáva vagyok, és nem merek megtenni olyan dolgokat, amit egy normális pasi
megtenne. Így is Törpibabának kell mindig elrángatnia minket valahová, aztán
meg kettesben hagynia. Káromkodtam magamban egyet, aztán Doyra néztem, hogy
mehetünk e. Ő is az arcomat figyelte, aztán elpirult, és a szám felé intett.
-Maszatos vagy. – Megtöröltem a szalvétával magam. Doy csak
intett egyet, hogy még mindig. Újra megtöröltem a számat, de még mindig csak a
fejét rázta. – Add ide! – Vette ki a kezemből a szalvétát, aztán közelebb
hajolt, és megfogta az állam, aztán letörölte az orrom mellől a fagyi
maradékot. Éreztem a parfümje illatát, és alig bírtam magammal, amikor hozzám
ért.
-Doy? – Suttogtam, mire a szemembe nézett. Nagyon piros volt
az arca… Nyeltem egy nagyot, aztán az államon lévő kezére tettem a tenyeremet.
Óvatosan megsimogattam, aztán a számhoz emeltem, és nyomtam rá egy puszit.
Ettől még pirosabb lett, amitől én is zavarba jöttem. Tessék! Ennyit arról,
hogy bevallom neki, hogy szeretem. Törpibaba az előző barátnőmnél (valamikor
debütálás előtt szakítottunk) azt mondta, hogy képzeljem magam a színpadra. De
persze ez az egész teljesen más, mint az a hülye színpad! Ha zavarban vagyok
nem tudok értelmesen beszélni… Nagy nehezen elengedtem a kezét, aztán
felálltam, és felhúztam őt is a padról. Hazafelé a buszon ő aludt, én meg zenét
hallgattam, miközben azon gondolkodtam, hogy most akkor hogyan tovább. Holnap
kezdődik az agyleszívás, ahol minden tudásunkat be kell majd vetni, és amikor
elmehetnénk valahova, akkor aludni fogunk… Bemondták a megállót, így
megsimogattam Doy arcát, mire ő kinyitotta a szemét.
-Megjöttünk. – Suttogtam. Körbenézett, aztán felállt, és az
ajtóhoz mentünk. Csendben ballagtunk fel Törpibaba lakásához. Szerencsénkre Doy
Törpibaba táskájában megtalálta a lakáskulcsot, így be tudtunk menni.
-Szerinted mikor érnek haza a tételes füzeteink? – Motyogta,
miközben leült a kanapéra.
-Holnap reggelre tuti itt lesznek, Törpibabával együtt. –
Ültem le mellé. Láttam, ahogy elalszik, aztán álmában a vállamra hajtotta a
fejét. Ültem ott egy darabig, aztán gondotam egyet, az ölembe vettem, és
bevittem Törpibaba ágyába. Betakargattam, aztán visszamentem a nappaliba, és
írtam egy cetlit a kis gonosz hugicámnak.
Amiért végig kellett szenvednem azt a filmet aludhatsz
a kanapén! Z
Aztán becipeltem a hálószobába a pótágyat, elmentem lezuhanyozni. Utána,
mivel már lement a nap, és villanyt nem mertem kapcsolni kitapogattam a
pótágyat, aztán beledőltem. Valami mocorgott mellettem, de már félálomban
voltam, így motyogtam valamit JongUpnak, hogy vigye el innen a macskáját, aztán
elaludtam.
Megjegyzések